Szinte mindannyian kerülünk életünk során abba az állapotba, amikor a környezetünkben valaki azt mondja: Szedd már össze magad! Ismerős, ugye? Ami szintén közös bennünk, hogy ilyenkor nem azt érezzük, hogy: “Na most aztán megrázom magam, és innentől vidám és tettre kész leszek!”, hanem inkább azt, hogy nem értik meg a fásultságunkat, fáradságunkat, netán apátiánkat, és ha a depresszió betegsége fenyeget minket, akkor végkép nem tudunk ezzel a felszólítással mit kezdeni.
A Gyászfeldolgozás Módszer kidolgozóinak sokéves tapasztalata, hogy minden feldolgozatlan veszteséggel vagy akut gyásszal élő szeretné magát jobban érezni. A szándék, hogy “összeszedjük magunkat” mindannyiunkban benne van, de nincsenek eszközeink arra, hogy hogyan?
Amikor gyerekként megpróbáljuk a pipacs bimbóját kibontani, mert türelmetlenségünkben “segíteni szeretnénk neki”, azt tapasztaljuk, hogy gyűrött, még nem virágzásra kész szirmai hervadtan lógnak a kezünkben. Ez a szirom ugyanaz a szirom, ami pár nap múlva magától kibomlik, amikor megérik a virágzásra. Azzal segítünk neki, ha hagyjuk, hogy a természet elvégezze a dolgát, és türelmesen figyeljük a változást. Szükség esetén meglocsoljuk, és vigyázunk rá, de nem a mi tempónkat erőltetjük a virágra.
A gyászolók egyik legnagyobb nehézsége, hogy a környezet türelmetlensége miatt a magányosodás útjára lépnek. Érzelmi izolációba kerülnek, mert a meg nem értettség miatt egy idő után nem beszélnek fájdalmukról, és úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Próbálják összeszedni időről-időre magukat, míg végül a feldolgozatlan, meg nem élt és ki nem beszélt gyász miatt olyanok lesznek, mint a beszáradt pipacsbimbó.
A legtöbbünk veszteségekkel éli az életét. Ezeknek az élményeknek pozitív hatása is lehet személyiségfejlődésünkre, de a Gyászfeldolgozás Módszer kidolgozói úgy tapasztalták, hogy az összeadódó veszteségélményeink fokozatosan elszívják az energiánkat, és egy-egy nagyobb változást követő gyászfolyamat feldolgozása végül nehézségekbe ütközik. A halálesetet, válást, költözést, munkahely elvesztését, de akár a gyerekvállalást, örökbefogadást követő érzelmi folyamat (gyász) jellemzőinek nem ismerete, a hamis sztereotípiák, amikben szocializálódunk, és a nem érzelmi feloldódást nyújtó pótmegoldások feldolgozatlan terheket eredményeznek.
“Feldolgozatlan múltad meghatározza a jövődet…” (John W. James – R. Friedman)
A címben olvasható “jótanács” helyett kérünk kedves Olvasó, ajánld figyelmébe hozzátartozódnak, barátodnak, ismerősödnek a Gyászfeldolgozás Módszerét (www.gyaszfeldolgozasmodszer.hu) és oszd meg ismerőseiddel ezt a jegyzetet. Specialistáink segítenek felismerni a feldolgozatlan gyász jeleit, és egy olyan önsegítő programon vezetik végig a gyászolót, amely érzelmi felszabadulást okoz számára. Akár a pipacs bimbójában megbújó szirom finom szerkezetében, az ő lelkében is megtörténnek azok a változások, amelyektől kinyílik és teljes pompájában virágzik majd. Ahogy Ő is és Te is szeretnéd…
A lakóhelyedhez legközelebb dolgozó Specialistáink elérhetőségét IDE KATTINTVA megtalálod.
