Robin Williams néhány évvel ezelőtt a
következő, azóta elhíresült kijelentést tette: „Az öngyilkosság egy átmeneti
probléma végleges megoldása.” Ez első hallásra teljesen logikusan hangzik. Az a
megoldásnak tűnő választás azonban, hogy valaki önkezével vessen véget az életének,
valójában érzelmi alapokon nyugszik, és gyakran található a hátterében gyász
vagy valamilyen mentális probléma. Az érzelmekre ritkán hat a logika.
Ennélfogva az öngyilkosságot fontolgató embereknek a problémák gyakran
megoldhatatlannak és örökké tartónak tűnnek. Sokak számára az öngyilkosság „egy
végső megoldás egy megoldhatatlan (vagy soha véget nem érő) problémára.” A
Gyászfeldolgozás Intézetben évek óta az áll többek között a munka fókuszában,
hogy milyen problémák származhatnak abból, ha az érzelmi kérdésekhez a logika útján
próbálunk közelíteni.  

Nagyon sokféle ok állhat
az öngyilkosságok mögött. Cikkünknek nem célja az, hogy feltérképezze ezeket az
okokat. Nagyon sok olyan weboldal létezik az interneten, ami az öngyilkossággal
és az öngyilkosság-megelőzéssel foglalkozik, ezek könnyen megtalálhatók a
Google segítségével. A mi célunk a Gyászfeldolgozás Intézetben az, hogy
támogassuk az öngyilkosságok következményeiben érintett embereket. Fontos tisztában
lennünk azzal, hogy az öngyilkosságot elkövetők legnagyobb része soha sem veszi
számításba, hogy a tettük milyen negatív következményekkel jár azokra nézve,
akiket hátra hagynak.

A Járványkezelési Központ
(Center for Disease Control, CDC) adatai szerint az Egyesült Államokban az
öngyilkosság a tízedik leggyakoribb halálok. Sajnálatos módon az öngyilkosság
nem csupán az Egyesült Államokat érinti; olyan jelenség, mely az egész világon
bárhol megjelenhet.

Az
„öngyilkosság-túlélők” kifejezés használatának problematikája

Azokra az emberekre,
akikre érzelmileg hatással van valakinek az öngyilkossága, gyakran használjuk
az „öngyilkosság-túlélő” kifejezést. Ez a látszólag találó kifejezés azonban
valójában téves. Az igazi öngyilkosság-túlélők azok, akiknek nem sikerült a
tervezett öngyilkosságot elkövetniük. Azok, akik egy befejezett öngyilkosság
után hátra maradnak és meg kell küzdeniük egy ilyen veszteség érzelmi
fájdalmával, valójában gyászolók. Ha máshogyan nevezzük őket, az csak csökkenti
annak az esélyét, hogy gyászolónak tekintsük őket. Egy címke azonban nem igazán
segít az érzelmi fájdalom csökkentésében.

Az utóbbi néhány évben
meglehetősen népszerűvé vált, hogy a gyászolókra különféle címkéket aggatunk.
Komplikált gyász, elhúzódó gyász, anticipátoros gyász, maszkolt gyász és
halmozott gyász – ez csak néhány példa a leggyakoribbak közül. Egy ilyen
„címke” némely esetekben akár a gyógyulási folyamat kezdetét is akadályozhatja.
Ha valaki azt mondja neked, hogy a gyász egy speciális fajtájában szenvedsz, de
nem ad javaslatot arra nézve, hogy milyen lépéseket tegyél meg a gyógyulás
érdekében, könnyen megeshet, hogy egyszerűen csak elfogadod ezt a címkét, mint
egy életfeladatot és a szenvedésed fennmarad. A mai társadalmunk nagyon jó
abban, hogy megmondja, mi a probléma az emberekkel, de nem feltétlenül tesz
olyan megoldási javaslatokat, amik alkalmazása elősegítené a gyógyulást.

Miért
szenved olyan nagyon az, aki öngyilkosság következtében veszíti el egy
szerettét?

Az öngyilkosságok után a
hátrahagyottak elsöprő érzelmeket élhetnek meg. A „miért tette?” kérdést
általában soha nem lehet tökéletesen megválaszolni, még akkor sem, ha valaki búcsúlevelet
hagyott. A legtöbb ember soha nem tanulta meg, hogy mi segíthet az ilyen
helyzetekben megjelenő érzelmi fájdalom enyhítésében.  

Egy öngyilkosságot
követően a hátrahagyottak sokat gondolkoznak azon, hogy vajon mik lehettek azok
a jelek, amiket nem vettek észre, vagy hogy hogyan tudták volna megakadályozni
azt, ami végül bekövetkezett. Ezek a gyászolók teljesen normális és természetes
módon megjelenő gondolatai. Visszatekintve mindenki könnyen meg tudja találni
azokat az alternatív megoldási lehetőségeket, amiket választani tudott volna egy
nehéz helyzetben. Ez ismét egy olyan helyzet, ahol a logikát próbáljuk meg
segítségül hívni egy érzelmek által átitatott helyzettel való megküzdéshez. Nem
kétséges, hogy ha a barátok és a hozzátartozók tudták volna, hogy a szerettük
éppen a saját életének kioltását tervezi, máshogyan cselekedtek volna. Valójában
soha sem tudhatjuk igazán, hogy mi megy végbe egy másik ember fejében, még
akkor sem, ha nagyon igyekszünk ennek ellenkezőjéről meggyőzni magunkat.

Sajnos vannak olyan
emberek, akik egy ilyen érzelmileg megterhelő veszteség esetén nem részesülnek megfelelő
támogatásban a környezetük részéről. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben
változott valamennyit az öngyilkossághoz való hozzáállás, és hogy már többet
lehet olvasni és beszélni is a jelenségről, sokan még így is vonakodnak
megosztani másokkal, hogy egy szerettük vagy rokonuk önkezével vetett véget az
életének. Sokan pedig a másik reakciójától való félelem miatt nem mondják el,
hogy mi történt pontosan. Ez különösen nagy probléma lehet az olyan vallásos
közösségekben, ahol az öngyilkosságot „bűnös” cselekedetnek tekintik. Ha nem
tudjuk biztonságos környezetben megosztani másokkal a fájdalmas érzéseinket, az
megnehezítheti a gyász folyamatát. A mások kérdéseitől és megjegyzéseitől való
félelem azt eredményezheti, hogy a gyászolók még jobban elnyomják az érzéseiket
ahelyett, hogy a hatékonyan haladnának a gyász és a felépülés folyamatában.

Mi
a gyász?

A gyász egy normális és
természetes reakció minden lényegesebb változásra, ami az életünkben történik!
Amikor ez a változás egy hirtelen és váratlanul bekövetkező halál miatt
történik, a hátrahagyottak gyakran találják magukat szembe temérdek olyan „befejezetlen
üggyel”, amik az elveszített személlyel kapcsolatosak.

Ezek a gyászolók azon
kapják magukat, hogy gondolatban megpróbálják lefolytatni azokat a témákat és
beszélgetéseket, amik kifejtésére és befejezésére nem volt lehetőségük. Azon
töprengenek, hogy mit tehettek volna másképpen az adott kapcsolatban, amikor a szeretett
személy még az életük része volt, és azzal szembesülnek, hogy nem egy olyan
jövő vár rájuk, mint amilyet elterveztek (hiszen korábbi terveikben ez az ember
a jövőjük része volt). Egyszerűbben szólva azokra a dolgokra fókuszálnak, amik
másfélék, jobbak vagy többek lehettek volna az adott kapcsolatban.

Ezek a kérdések és
érzelmi állapotok minden gyászoló esetében megjelenhetnek. Sajnos a legtöbb
ember soha sem tanulta meg, hogyan lehet ezeket hatékonyan kezelni, és nem is kaptak
megfelelő eszközöket ehhez. A legtöbben egész életünkön át azt tanuljuk, hogy
hogyan nyomjuk el fájdalmunkat és szomorúságunkat ahelyett, hogy hogyan lépjünk
túl pusztító és fojtogató erejükön.

Jó
hír azonban, hogy létezik egy igen hatékony módja annak, hogy végighaladjunk a
gyász bonyolult folyamatán!

A Gyászfeldolgozás
Módszer egy igazán hasznos cselekvésprogram, mely segítségével az élet bármely érzelmi
veszteségével megküzdhetünk. A felépítése miatt azoknak a személyeknek különösen
nagy segítséget jelent, akik öngyilkosság következtében veszítették el
valamelyik szerettüket.

A módszer – melyet John
James és Russel Friedman a „Gyógyulás a gyászból” című könyvében ismertet -, az
elveszített személlyel kapcsolatos befejezetlen ügyek feldolgozását helyezi a
gyógyulás középpontjába. A Gyógyulás a gyászból nem csupán egy tankönyv, mely
leírja, hogy mit tegyél, hanem egy vezetett utazás, melynek kezdetén szó van
azokról a „téves információkról”, amit a legtöbben már gyermekkorunkban megtanulunk
azzal kapcsolatban, hogy hogyan küzdjünk meg az érzelmileg megterhelő
helyzetekkel. Ha szomorúak vagyunk, a legtöbb esetben ezeket a tanácsokat
szoktuk kapni: „légy erős”, „foglald el magad”, „ne érezd magad rosszul”. Ezek
nagyon ritkán segítenek abban, hogy jobban érezzük magunkat, viszont érzelmeink
még jobban felerősödhetnek általuk. Az érzelmi fájdalom nem elmúlik, hanem
minden olyan alkalommal felszínre tör, amikor eszünkbe jut a veszteség vagy egy
helyzet. A szomorúság megjelenése mindig azt fogja eszünkbe juttatni, hogy még
nem küzdöttünk meg elég hatékonyan az érzelmi fájdalommal.  

A könyv szerzői ezután végigvezetik
önt az érzelmi fájdalom kezeléséhez szükséges lépéseken, melyeket minden
esetben saját személyes példáik és tapasztalataik segítségével illusztrálnak. A
cselekvésprogram végére ön képessé válik arra, hogy negatív érzelmek nélkül
idézze fel az elgyászolt személlyel kapcsolatos kedves emlékeit, ahelyett, hogy
állandóan a halálukra fókuszálna. Van olyan, amikor valakinek halála óriási
érzelmi fájdalmat okoz, vagy hogy kevés a vele kapcsolatos kedves emlék. A
módszer az ilyen helyzetekre is megadja azt a szükséges cselekvéstervet, amik
segítségével megszabadulhat a fájdalmas emlékek fogságából.

Ez egy olyan cselekvésterv,
amit önállóan is elvégezhet, de a segítségére lehetnek olyan, a Gyászfeldolgozás
Módszerben képzett specialisták is, akiknek szakértelmét a Gyászfeldolgozás
Intézet tanúsítja. A www.gyaszfeldolgozasmodszer.hu oldalon talál egy
listát a specialistákról.

A hagyományos támogató
csoportokban a résztvevők gyakran csupán újra és újra átélik veszteségük
fájdalmas érzéseit anélkül, hogy akár egy kis reményük lenne a gyógyulásra. Ezzel
ellenétben az általunk ajánlott program a feldolgozást helyezi a középpontba,
és lehetővé teszi, hogy egyszer és mindenkorra ki tudjon szabadulni a fájdalmas
emlékek fogságából.

Az elmúlt évek során több, mint száz olyan emberrel dolgoztam, akik öngyilkosság következtében veszítették el szeretteiket, és úgy tűnik, ez a módszer hasznos volt számukra. Önnek is hasznos lehet!

Forrás: https://www.griefrecoverymethod.com/blog/2018/05/grief-comes-suicide

Fordította: Harkai Viktória