Robin Williams néhány évvel ezelőtt a következő, azóta elhíresült kijelentést tette: „Az öngyilkosság egy átmeneti probléma végleges megoldása.” Ez első hallásra teljesen logikusan hangzik. Az a megoldásnak tűnő választás azonban, hogy valaki önkezével vessen véget az életének, valójában érzelmi alapokon nyugszik, és gyakran található a hátterében gyász vagy valamilyen mentális probléma. Az érzelmekre ritkán hat a logika. Ennélfogva az öngyilkosságot fontolgató embereknek a problémák gyakran megoldhatatlannak és örökké tartónak tűnnek. Sokak számára az öngyilkosság „egy végső megoldás egy megoldhatatlan (vagy soha véget nem érő) problémára.” A Gyászfeldolgozás Intézetben évek óta az áll többek között a munka fókuszában, hogy milyen problémák származhatnak abból, ha az érzelmi kérdésekhez a logika útján próbálunk közelíteni.

Nagyon sokféle ok állhat az öngyilkosságok mögött. Cikkünknek nem célja az, hogy feltérképezze ezeket az okokat. Nagyon sok olyan weboldal létezik az interneten, ami az öngyilkossággal és az öngyilkosság-megelőzéssel foglalkozik, ezek könnyen megtalálhatók a Google segítségével. A mi célunk a Gyászfeldolgozás Intézetben az, hogy támogassuk az öngyilkosságok következményeiben érintett embereket. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az öngyilkosságot elkövetők legnagyobb része soha sem veszi számításba, hogy a tettük milyen negatív következményekkel jár azokra nézve, akiket hátra hagynak.

A Járványkezelési Központ (Center for Disease Control, CDC) adatai szerint az Egyesült Államokban az öngyilkosság a tízedik leggyakoribb halálok. Sajnálatos módon az öngyilkosság nem csupán az Egyesült Államokat érinti; olyan jelenség, mely az egész világon bárhol megjelenhet.

Az „öngyilkosság-túlélők” kifejezés használatának problematikája

Azokra az emberekre, akikre érzelmileg hatással van valakinek az öngyilkossága, gyakran használjuk az „öngyilkosság-túlélő” kifejezést. Ez a látszólag találó kifejezés azonban valójában téves. Az igazi öngyilkosság-túlélők azok, akiknek nem sikerült a tervezett öngyilkosságot elkövetniük. Azok, akik egy befejezett öngyilkosság után hátra maradnak és meg kell küzdeniük egy ilyen veszteség érzelmi fájdalmával, valójában gyászolók. Ha máshogyan nevezzük őket, az csak csökkenti annak az esélyét, hogy gyászolónak tekintsük őket. Egy címke azonban nem igazán segít az érzelmi fájdalom csökkentésében.

Az utóbbi néhány évben meglehetősen népszerűvé vált, hogy a gyászolókra különféle címkéket aggatunk. Komplikált gyász, elhúzódó gyász, anticipátoros gyász, maszkolt gyász és halmozott gyász – ez csak néhány példa a leggyakoribbak közül. Egy ilyen „címke” némely esetekben akár a gyógyulási folyamat kezdetét is akadályozhatja. Ha valaki azt mondja neked, hogy a gyász egy speciális fajtájában szenvedsz, de nem ad javaslatot arra nézve, hogy milyen lépéseket tegyél meg a gyógyulás érdekében, könnyen megeshet, hogy egyszerűen csak elfogadod ezt a címkét, mint egy életfeladatot és a szenvedésed fennmarad. A mai társadalmunk nagyon jó abban, hogy megmondja, mi a probléma az emberekkel, de nem feltétlenül tesz olyan megoldási javaslatokat, amik alkalmazása elősegítené a gyógyulást.

Miért szenved olyan nagyon az, aki öngyilkosság következtében veszíti el egy szerettét?

Az öngyilkosságok után a hátrahagyottak elsöprő érzelmeket élhetnek meg. A „miért tette?” kérdést általában soha nem lehet tökéletesen megválaszolni, még akkor sem, ha valaki búcsúlevelet hagyott. A legtöbb ember soha nem tanulta meg, hogy mi segíthet az ilyen helyzetekben megjelenő érzelmi fájdalom enyhítésében.

Egy öngyilkosságot követően a hátrahagyottak sokat gondolkoznak azon, hogy vajon mik lehettek azok a jelek, amiket nem vettek észre, vagy hogy hogyan tudták volna megakadályozni azt, ami végül bekövetkezett. Ezek a gyászolók teljesen normális és természetes módon megjelenő gondolatai. Visszatekintve mindenki könnyen meg tudja találni azokat az alternatív megoldási lehetőségeket, amiket választani tudott volna egy nehéz helyzetben. Ez ismét egy olyan helyzet, ahol a logikát próbáljuk meg segítségül hívni egy érzelmek által átitatott helyzettel való megküzdéshez. Nem kétséges, hogy ha a barátok és a hozzátartozók tudták volna, hogy a szerettük éppen a saját életének kioltását tervezi, máshogyan cselekedtek volna. Valójában soha sem tudhatjuk igazán, hogy mi megy végbe egy másik ember fejében, még akkor sem, ha nagyon igyekszünk ennek ellenkezőjéről meggyőzni magunkat.

Sajnos vannak olyan emberek, akik egy ilyen érzelmileg megterhelő veszteség esetén nem részesülnek megfelelő támogatásban a környezetük részéről. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben változott valamennyit az öngyilkossághoz való hozzáállás, és hogy már többet lehet olvasni és beszélni is a jelenségről, sokan még így is vonakodnak megosztani másokkal, hogy egy szerettük vagy rokonuk önkezével vetett véget az életének. Sokan pedig a másik reakciójától való félelem miatt nem mondják el, hogy mi történt pontosan. Ez különösen nagy probléma lehet az olyan vallásos közösségekben, ahol az öngyilkosságot „bűnös” cselekedetnek tekintik. Ha nem tudjuk biztonságos környezetben megosztani másokkal a fájdalmas érzéseinket, az megnehezítheti a gyász folyamatát. A mások kérdéseitől és megjegyzéseitől való félelem azt eredményezheti, hogy a gyászolók még jobban elnyomják az érzéseiket ahelyett, hogy a hatékonyan haladnának a gyász és a felépülés folyamatában.

Mi a gyász?

A gyász egy normális és természetes reakció minden lényegesebb változásra, ami az életünkben történik! Amikor ez a változás egy hirtelen és váratlanul bekövetkező halál miatt történik, a hátrahagyottak gyakran találják magukat szembe temérdek olyan „befejezetlen üggyel”, amik az elveszített személlyel kapcsolatosak.

Ezek a gyászolók azon kapják magukat, hogy gondolatban megpróbálják lefolytatni azokat a témákat és beszélgetéseket, amik kifejtésére és befejezésére nem volt lehetőségük. Azon töprengenek, hogy mit tehettek volna másképpen az adott kapcsolatban, amikor a szeretett személy még az életük része volt, és azzal szembesülnek, hogy nem egy olyan jövő vár rájuk, mint amilyet elterveztek (hiszen korábbi terveikben ez az ember a jövőjük része volt). Egyszerűbben szólva azokra a dolgokra fókuszálnak, amik másfélék, jobbak vagy többek lehettek volna az adott kapcsolatban.

Ezek a kérdések és érzelmi állapotok minden gyászoló esetében megjelenhetnek. Sajnos a legtöbb ember soha sem tanulta meg, hogyan lehet ezeket hatékonyan kezelni, és nem is kaptak megfelelő eszközöket ehhez. A legtöbben egész életünkön át azt tanuljuk, hogy hogyan nyomjuk el fájdalmunkat és szomorúságunkat ahelyett, hogy hogyan lépjünk túl pusztító és fojtogató erejükön.

Jó hír azonban, hogy létezik egy igen hatékony módja annak, hogy végighaladjunk a gyász bonyolult folyamatán!

A Gyászfeldolgozás Módszer egy igazán hasznos cselekvésprogram, mely segítségével az élet bármely érzelmi veszteségével megküzdhetünk. A felépítése miatt azoknak a személyeknek különösen nagy segítséget jelent, akik öngyilkosság következtében veszítették el valamelyik szerettüket.

A módszer – melyet John James és Russel Friedman a „Gyógyulás a gyászból” című könyvében ismertet -, az elveszített személlyel kapcsolatos befejezetlen ügyek feldolgozását helyezi a gyógyulás középpontjába. A Gyógyulás a gyászból nem csupán egy tankönyv, mely leírja, hogy mit tegyél, hanem egy vezetett utazás, melynek kezdetén szó van azokról a „téves információkról”, amit a legtöbben már gyermekkorunkban megtanulunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan küzdjünk meg az érzelmileg megterhelő helyzetekkel. Ha szomorúak vagyunk, a legtöbb esetben ezeket a tanácsokat szoktuk kapni: „légy erős”, „foglald el magad”, „ne érezd magad rosszul”. Ezek nagyon ritkán segítenek abban, hogy jobban érezzük magunkat, viszont érzelmeink még jobban felerősödhetnek általuk. Az érzelmi fájdalom nem elmúlik, hanem minden olyan alkalommal felszínre tör, amikor eszünkbe jut a veszteség vagy egy helyzet. A szomorúság megjelenése mindig azt fogja eszünkbe juttatni, hogy még nem küzdöttünk meg elég hatékonyan az érzelmi fájdalommal.

A könyv szerzői ezután végigvezetik önt az érzelmi fájdalom kezeléséhez szükséges lépéseken, melyeket minden esetben saját személyes példáik és tapasztalataik segítségével illusztrálnak. A cselekvésprogram végére ön képessé válik arra, hogy negatív érzelmek nélkül idézze fel az elgyászolt személlyel kapcsolatos kedves emlékeit, ahelyett, hogy állandóan a halálukra fókuszálna. Van olyan, amikor valakinek halála óriási érzelmi fájdalmat okoz, vagy hogy kevés a vele kapcsolatos kedves emlék. A módszer az ilyen helyzetekre is megadja azt a szükséges cselekvéstervet, amik segítségével megszabadulhat a fájdalmas emlékek fogságából.

Ez egy olyan cselekvésterv, amit önállóan is elvégezhet, de a segítségére lehetnek olyan, a Gyászfeldolgozás Módszerben képzett specialisták is, akiknek szakértelmét a Gyászfeldolgozás Intézet tanúsítja. A www.gyaszfeldolgozasmodszer.hu oldalon talál egy listát a specialistákról.

A hagyományos támogató csoportokban a résztvevők gyakran csupán újra és újra átélik veszteségük fájdalmas érzéseit anélkül, hogy akár egy kis reményük lenne a gyógyulásra. Ezzel ellenétben az általunk ajánlott program a feldolgozást helyezi a középpontba, és lehetővé teszi, hogy egyszer és mindenkorra ki tudjon szabadulni a fájdalmas emlékek fogságából.

Az elmúlt évek során több, mint száz olyan emberrel dolgoztam, akik öngyilkosság következtében veszítették el szeretteiket, és úgy tűnik, ez a módszer hasznos volt számukra. Önnek is hasznos lehet!

Forrás: https://www.griefrecoverymethod.com/blog/2018/05/grief-comes-suicide

Fordította: Harkai Viktória