Ma – az ima világnapján – azokat szeretnénk megszólítani, akik egykor imádkoztak, de már nem imádkoznak többé, mert elvesztették a hitüket. Azokat is szeretnénk megszólítani, akiknek erős hitük van. Nem célunk, hogy bárkit is imára buzdítsunk, vagy éppen attól eltántorítsunk, mindössze a tapasztalatainkat szeretnénk megosztani veletek.

A szerettüket tragikus körülmények között elvesztő, vagy a gyermekük elvesztését gyászolóknak sokszor meginog a hitük. De az is előfordul, hogy gyászolóként teljesen elveszítjük Istenbe vetett hitünket, vagy más spirituális meggyőződésünket. Olykor annyira fájdalmas az, ami történt, hogy minden megkérdőjeleződik, amiben addig hittünk, esetleg minden értelmetlennek tűnik. Érthetetlen lehet, hogy, ami történt, miért történhetett meg. Józan ésszel szinte felfoghatatlan a tragédia. Nem csak a szív, hanem egy egész világkép is összeomlik ilyenkor.

Az is lehet, hogy a harag bennünk egyre csak nő és esetleg átverve érezzük magunkat. Ilyenkor lehet, hogy csak olaj a tűzre, ha ezt halljuk „Ez Isten akarata volt.”, vagy „Semmi nem történik értelmetlenül.”, „Imádkozz és Isten megsegít!”, „Isten nem mér ránk többet, mint amennyit el tudunk viselni.”. Olaj a tűzre, mert lehet, hogy éppen Istenre haragszunk, mert nem hallgatta meg imáinkat. Haragszunk arra, aki azt mondta, hogy van Isten, vagy azt mondta, hogy higgyjünk valamiben. Az is lehet, hogy bűntudatunk van, mert nem imádkoztunk jól, vagy nem hittünk eléggé. Ott vagyunk összetörve, és csak annyit érzünk, hogy lebénít a fájdalom.

Azt szoktuk mondani, hogy vallási, vagy más spirituális meggyőződéstől függetlenül szükségünk lehet segítségre a gyászban. Azért mondjuk ezt, mert a gyász érzelmi folyamat és gyakran lehetetlen uralkodni azon az érzelmi hullámvasúton, ami a gyász természetes velejárója. Ez hittől függetlenül történik velünk.

A gyász természetes és egészséges lefolyásához elengedhetetlen, hogy teljes képet kapjunk az elvesztett szerettünkkel való kapcsolatról. Fontos látnunk mindazt, ami jó volt és szép volt a kapcsolatban és azt is, amihez fájdalom, vagy más negatív érzés társul. Szükséges, hogy beteljesíthessük mindazt a szerettünknek szóló, kimondatlan érzelmi kommunikációt, ami bennünk rekedt.

Egy veszteség mentén érzett fájdalom nagysága valójában sok veszteség összeadódásától is növekedhet. Ilyen az elveszített hit is, amely veszteség az alap veszteség-élményre még rárakódik. Fontos a lehetőség, hogy a hit veszteségét is feldolgozzuk, mert az is közismert, hogy a hit sokat segíthet az alap veszteség feldolgozásában.

A Gyászfeldolgozás Módszer® Támogató Program hatékonyan segít azoknak a gyászolóknak, akik elvesztettét hitüket, de azoknak is, akiknek hitét nem érintette a veszteség.

Megosztás

Megosztom ezt az oldalt.