E sorok írója pontosan 20 évvel ezelőtt lázasan készült az érettségire és a felvételire. Tele volt izgalommal, várakozással, feszültséggel, tudva, hogy eljött az időszak, a megmérettetés, amire évek óta készült. Nagy volt a nyomás. De a mérleg másik serpenyőjében ott volt az utolsó év élményeiben összekovácsolódott osztály támogató légköre. A felejthetetlen élmények adták a lendületet, tartották bennünk a lelket: készülés a szalagavatóra, a „ki-kivel-és-mit-fogunk-táncolni” izgalma, a szalagavató bál, a felvételi előkészítők pezsgése, az utolsó osztálykirándulás mámora, a nagyon kimerítő, de nagyon vicces vagy épp megható szerenádozás, az utolsó nagy bulik, a ballagás öröme, a szóbeli érettségik közös izgalma, a tanárok támogatása, a bankett… Mi voltunk a középpontban. Ezek az események, rítusok mind a következő szakaszba való átlépést hivatottak szolgálni és többnyire hozták is a várakozásokat. A sok kérdés, kétség, dilemma és bizonytalanság között vittek előre minket. Egy csomó közös élmény, együtt nevetések és sírások. Ezek azok, amik az élet nehéz helyzeteiben olyan sokat tudnak segíteni.

Idősebbként, szülőként nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen lehet ma, 2021-ben ezt az időszakot érettségizőként átélni. Ahogyan azt sem tudhatjuk, hogy vajon milyen volt tavaly, 2020-ban, a pandémia első hullámában, a kezdeti sokkhatás alatt, a felforduló világ ismeretlenségében átélni mindezt. Azt tudhatjuk, hogy nekünk milyen volt ez az időszak és azt is tudhatjuk, hogy mi hogyan éltük át az életünkben felmerülő veszteségeket.

Talán van egy nagy „EZ NEM FAIR” érzés a diákok szívében, ami keveredik egy csomó mindennel. Egy egyébként is óriási változás sodrában kellett szembenézniük azzal, hogy mindaz, ami az utolsó évben buli lehetett volna, mindaz, ami a közös fizikai térben egy közösen átélt élményben megvalósulhatott volna, kimaradt, elveszett. Talán nem is pótolható. Talán ott vannak a kérdések is: Miért pont velünk történik ez?, Mi nem vagyunk annyira fontosak? Kárpótolhatja-e bármi a kimaradt élményeket? Miért nem kaptuk meg a szóbeli vizsga lehetőségét?…

A jelenkor a felnőttek számára is tele van hatalmas kihívásokkal. Mindezt a felnőttkor küszöbén, halmozódó veszteségekkel átélni nagyon felkavaró lehet. A fejeket igénybe vevő folyamatos terhelés és teljesítés közben, érzelmi szinten is fontos változások zajlanak. Önmagában az ismert közösségtől való elszakadás, a barátoktól való esetleges fizikai távolodás, egy másik városba költözés, a fészek elhagyása olyan változás, ami életre szóló nyomokat hagy a szívekben. Arról nem is beszélve, hogy mindez esetleg még valós, vagy vélt elvárásoknak való megfelelni akarással, családi nehézségekkel, szakítással, válással, költözéssel, halálesettel társul. Gondolhatnánk, hogy a fiatalok erősek és mindent kibírnak. És valóban elképesztő tartalékaik vannak. Ám a kedves emlékek és a fájdalmas emlékek egyaránt – mint a fában az évgyűrűk – nyomot hagynak bennünk.

A felkavaró érzések, a megnövekedett stressz mellett nehezebben megy a koncentrálás, az alvási és étkezési szokásaink is megváltozhatnak, esetleg az érzések elviselhetetlensége miatt automata üzemmódba kapcsolunk és energiatartalékaink csökkennek. A nagy nyomás alatt, a bizonytalanságok közepette könnyebben fordulunk átmeneti energiafelszabadító viselkedésekhez, pótcselekvésekhez (pl. alkohol, evés, túlzásba vitt sport, sorozatnézés, számítógépes játékok, internetezés, de akár az olvasás is…). Ezekkel csupán elfedjük a problémát és elodázzuk a valódi, tartós felszabadulást hozó cselekvési lehetőségeket mindaddig, amíg egy újabb nagy változás, egy veszteség ki nem rántja alólunk a talajt.

A veszteségek és a veszteségeket követő összetett érzelmi folyamat, a gyász annyira kevéssé ismert terület még felnőttként is. Sokszor eszköztelenül és tehetetlenül talál meg bennünket egy krízishelyzet. Pedig a gyermekek a felnőttektől tanulják meg, hogy hogyan kezeljék az élet nehézségeit.

A rövid és kutatásokkal alátámasztott hatékony Gyászfeldolgozás Módszer® Támogató Program segítségével a fiatal felnőttek és az idősebb felnőttek is eszközt kapnak a kezükbe ahhoz, hogy a veszteségeket követően felkészültebben nézhessenek szembe az újabb kihívásokat jelentő élethelyzetekkel, könnyíthessenek a szívükön, és megújult energiával folytathassák útjukat a nagybetűs ÉLETBEN.

Megosztás

Megosztom ezt az oldalt.