Tegyük a szívünkre a kezünket!. Ugye ismerős az az érzés, hogy végre túl akarunk jutni a gyászon? Amikor azt akarjuk, hogy ne fájjon a veszteség, és ha már megnemtörténtté tenni nem is tudjuk az eseményeket, azt akarjuk, hogy a lehető leghamarabb térjen vissza minden a “normális” kerékvágásba. Vagy ellenkezőleg, hagyni szeretnénk, hogy hadd fájjon, mert a szívünk mélyén tudjuk, hogy most a gyásznak van ideje és rosszul esik, ha úgy észleljük, hogy a környezetünk sürget bennünket, vagy mintha közömbös lenne.

Egy biztos, a gyász természetes és elkerülhetetlen jelenség. Sokszor azonban mintha futóhomokon próbálnánk lépkedni, hiába keressük a kapaszkodókat, nem találjuk azokat. Eszköztelennek és tehetetlennek érezhetjük magunkat. Talán éppen ilyenkor, az ellentmondásos érzésekkel teli időkben szeretnénk minél többet tudni arról, hogy meddig tart a gyász, vagy, hogy mikor lesz könnyebb, mik a gyász szakaszai.

Nem véletlen, hogy az internetes böngészőkben is az egyik legtöbb keresés a gyász szakaszaira, fázisaira vonatkozik. Az igazság azonban az, hogy a fenti kérdésekre nincsen mindenkire érvényes válasz. Sőt, a gyásszal foglalkozó újabb elméletek sem a gyász fázisaival foglalkoznak, inkább a gyász egyediségét hangsúlyozzák.

A Gyászfeldolgozás Módszer®-t ismerők már több mint 40 éve tudhatják azt, hogy a gyásznak nincs meghatározott ideje és nincsenek szakaszai. Mivel minden ember más, minden kapcsolat is más, ezért nincs két egyforma veszteség. Valójában a veszteségeink és érzéseink összehasonlíthatatlanok egymással, mindannyian máshogyan gyászolunk. Nagyon sok félreértésre adhat okot, ha megpróbálunk a gyászról szakaszokban gondolkodni.

“Maga Elisabeth Kübler-Ross, akinek a nevéhez kötik sokan a még mindig széles körben elterjedt gyász szakaszok leírását, fogalmazza meg utolsó könyvében azt a félreértést, amely ehhez kapcsolódik. Munkássága során haldoklókkal és halálos betegség diagnózisával élő emberekkel folytatott interjúk kapcsán írta le a szakaszokat, ugyanakkor a laikus és a szakmai köztudatban ezek a szakaszok a gyászhoz rendelődtek. Utolsó, David Kesslerrel közösen írt könyvében (Kessler, Kübler-Ross, 2005) így fogalmaz:

A szakaszokat… nagyon félreértették az elmúlt 3 évtizedben. Soha nem az volt a szándékunk a szakaszokkal, hogy a zavaros érzéseket rendezett csomagokba segítsünk elhelyezni. Ezek az érzések a veszteségre adott válaszok, amelyek sok embernél megjelennek, de nincsen tipikus válasz a veszteségre, mint ahogy nincsenek tipikus veszteségek sem. A gyászunk éppen annyira egyedi, mint az életünk. Az öt szakasz – tagadás, düh, alkudozás, bánat/lehangoltság és elfogadás – egy olyan keretrendszer részei, amelyek segítik azt a lelki folyamatot, amelyben megtanuljuk, hogy hogyan élhetünk tovább az elveszített másik nélkül. Eszközök, amelyek segítenek keretbe helyezni és azonosítani, mi is az, amit érezhetünk. De nem állomások valamiféle lineáris idővonalon a gyászban. Nem mindenki megy keresztül mindegyiken vagy ugyanabban a leírt sorrendben.” (Kessler, Kübler-Ross, 2005, 7.o. in Sarungi – Hent – Osváth, 2020, ford. Sarungi).

Később ezt írja: „A gyász nem egyszerűen események, szakaszok sorrendje vagy egy idővonal. Társadalmunk nagy nyomást helyez ránk, hogy keresztül jussunk a veszteségen, a gyászon. De meddig tart ötven évnyi házasság után egy férj gyászolása, egy autóbalesetben meghalt tinédzseré vagy egy négyéves gyermeké: egy évig? Öt évig? Örökké?

Bár a veszteség az időben zajlik, egy pillanat alatt, de a hatása egy életen át tart. A gyász valódi, mivel a veszteség is valódi. Minden gyásznak saját lenyomata van, ugyanannyira jellegzetes és egyedi, mint az a személy, akit elveszítettünk.” (Kessler, Kübler-Ross, 2005, 203.o., in Sarungi-Hent-Osváth, 2020, ford. – Sarungi).

A gyász egyedisége és az ebben bejárt utunk sokfélesége talán támpont nélkül hagyhatja a veszteséget megélő egyént, esetleg a segítőt is. De megadhatja azt a szabadságot is, amelyben az egyedi élmény a saját magunk által megformált új jelentésekhez, új identitás formáláshoz vezethet.” (Sarungi E. – Hent C. – Osváth V. (2020): Támasz a gyászban, in Válságok megelőzése és kezelése szerk. Polonyi T., Abari K. , Kiss T. Budapest: Oriold és társai Kiadó 2020)

Ahelyett, hogy a gyászt szakaszokra osztanánk, azt támogatjuk tehát, hogy a gyászolók megtalálják a saját gondolataik és érzéseik kifejezéséhez vezető utat, mivel ez az, ami valódi segítséget jelenthet számukra a gyászban.

A Gyászfeldolgozás Módszer®-ről John W. James, Russell Friedman: Gyógyulás a gyászból c. könyvében, valamint bővebben honlapunkon (www.gyaszfeldolgozasmodszer.hu) is olvashatnak az érdeklődő gyászolók.

 

 

Megosztás

Megosztom ezt az oldalt.