Máshogyan készülünk, ha szeretteink már régen meghaltak és máshogyan, ha nem is olyan rég.
Máshogyan készülünk, ha az elhunyt családtagunkkal szeretettel teli kapcsolatunk volt és máshogyan, ha túlnyomórészt fájdalmas.
Máshogyan készülődik a szívünk, ha szerettünktől el tudtunk búcsúzni és máshogyan, ha nem volt alkalmunk rá.
Más lesz ez a nap annak, akinek a szerette halála előtt megbékélt és más lesz, akinek a szerette nem tudta elfogadni sorsát.
Más lesz ez a nap annak, aki már megbékélt veszteségével és más lesz annak, akinek a szívét még a fájdalom, a bűntudat, vagy a harag mardossa.
Más lesz annak, akinek a családtagja, barátja egy betegségben halt meg és más lesz annak, akinek erőszakos halál okozta a veszteségét.
Más lesz annak, aki szeretne sírni, de nem tud és más lesz annak, akihez megérkeznek a könnyek.
Más lesz annak, aki a gyermekét vesztette el és más lesz annak, aki a szülőjét.
Más lesz annak, aki olyan valakit veszített el, aki sokáig élete része volt, és más lesz annak, akinek rövidebb kapcsolat adódott szerettével.
Más lesz annak, aki a szerelmét vesztette el és más lesz annak, aki a barátját.
Más lesz annak, aki körül van egy támogató család vagy barátok és más lesz annak, aki egyedül érzi magát, bár lehet, hogy családtagjai, barátai élnek.
Más lesz annak, aki elmegy a temetőbe és más lesz annak, aki nem teheti.
Más lesz annak, aki szeretne menni a temetőbe és más lesz annak, aki nem szeretne.
Más lesz annak, aki úgy éli meg a temetőben a gyertyagyújtást, mint egy szép közösségi élmény, és más lesz annak, akinek ez a nap ugyanolyan lesz mint a többi.
Más lesz annak, aki több sírhoz látogat el és más lesz annak, aki egyhez.
Máshogyan készül, akinek messzire kell utaznia és máshogyan az, akinek közel van a temető.
Lehet, hogy máshogyan készültünk tavaly és máshogyan készülünk idén.

Nem tudhatjuk teljesen, hogy ki hogyan készül, valójában nem összehasonlíthatóak az érzéseink, élethelyzeteink, sorsunk. De azt tudjuk, hogy minden gyász egyedi és nem lehet ítélkezni senki felett. Ezért ugyanúgy próbáljuk meg elfogadni élő szeretteink gyászainak, érzéseinek, szokásainak egyediségét, ahogyan próbáljuk meg saját magunkat sem kritizálni, nem ítélkezni magunk felett sem. Néha ez a legnehezebb.

Azoknak, akik készülnek erre a napra, az emlékezés egy jó alkalom lehet arra, hogy szeretteikkel, barátaikkal beszélgessenek, esetleg újra felvegyék a kapcsolatot régebbi ismerősökkel és megosszák emlékeiket, érzéseiket egymással. A közelgő napok alkalmat adhatnak arra is, hogy gyermekeinkkel is beszélgessünk elhunyt szeretteinkről, a halálról, a gyászról, szokásainkról, az érzéseinkről. Néha az őszinte beszélgetéshez kell a legnagyobb bátorság. De, ha kinyitjuk a szívünket és megmutatjuk magunkat, van esély rá, hogy a szívek összeérnek.

Nyitott szívvel legyünk jelen egymásnak, nyitott szívvel hallgassuk meg egymást!