Kellemes ünnepet kívánunk egymásnak, de vajon ki hogyan éli meg valójában az év legboldogabbnak kikiáltott időszakát? Hogyan készüljünk fájdalommal a szívünkben a Karácsonyra?

Amikor a nappali forgatag lelassul és elcsendesül, picit otthonainkban is leülünk beszélgetni, esetleg egyedül nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót. Megjelenik az a bizonyos égető űr, szeretteink hiánya, ami arra emlékeztet, hogy vannak kapcsolataink, ahol már túl késő bármit tenni, mert az idő elfogyott. Sokan vagyunk, akik akár az elmúlt években, akár korábban, esetleg nem is oly’ régen veszítettünk el fontos és szeretetteljes embereket, kapcsolatokat. Velük már nem tudunk beszélgetni, hiszen nincsenek közöttünk. Már nem válaszolnak akkor sem, ha a temetőben meglátogatjuk őket, vagy ha gyújtunk egy gyertyát az emlékükre. Körülöttük néma minden Karácsonykor, amikor látszólag mindenki boldog, mi pedig rájuk gondolunk, bárcsak utoljára itt lehetnének velünk, bárcsak még egyszer…

Általában minél többször fújtuk el a születésnapi tortánkon a gyertyát, annál több embert veszíthettünk el az életünkből, annál több fájdalommal kell megküzdenünk nap mint nap és ez ebben az időszakban halmozottan jelentkezhet.

Fontos, hogy fokozott figyelemmel forduljunk ilyenkor a gyászolók, veszteséget megélők felé, leginkább akkor, amikor egyedül élnek és egyedül maradtak. Ők azok, akik extrán nehéz időszakot élhetnek meg most. Általában kimennek a temetőkbe, leülnek a sír mellé és remegő kézzel, könnyes szemekkel gyújtanak gyertyát, emlékezve veszteségükre. Esetleg beszélgetnek szeretteikkel, elmesélik, mi történik, történt velük, kérdezhetnek, okokat kereshetnek, de választ nem kapnak, hiszen a sír néma. Csend van kint és otthon is, de bent tombol a hiány. Ekkor tapasztalhatják meg, mennyire tud fájni az, ami nincs és hogy tud üvölteni a rideg magány. Mi esne jól ilyenkor? Az változó és személyfüggő. Általában azonban az is tud segíteni, ha ott vagyunk, ha elérhetőek leszünk a gyászolónak, ha meghallgatjuk őt. Általában nincs szükség tanácsra, sem közhelyekre, hiszen azokat mindenki ismeri. A legfontosabb ilyenkor az érzelmi jelenlét. Az, hogy valaki valóban érdeklődjön, hogy valaki valóban képes legyen megfogni a kezüket. Gyakran a fájdalom a jelent is eltorzíthatja, az érzelmek megmásíthatatlannak festik le a helyzetet. A sok elvarratlan szál, a ki nem mondott szavak, amik már nem hangozhatnak el soha. Azonban a mondatok mégis kimondhatóak, így a kapcsolatok beteljesíthetőek, ezáltal a jövő építhetővé válik. Most van itt az ideje megbocsátani, szeretni, sírni és nevetni. Aki elment és nem jöhet vissza, élete és a múlt üzenetét a szívünkbe írta. Szeretett, ahogy tudott, amíg itt lehetett, boldogságot adott, ahogy ölelhetett. Most emlékünkben élnek ők, az ölelésük velünk nő. Ezt adhatjuk mi is tovább, akár egyedül élünk, akár a családunk vár. Velük vagyunk mi teljesek, hiszen míg itt voltak ők, addig szerettek.

A karácsony mássá válik ilyenkor. Egyre több az üres szék és egyre több az emlék. Mesélünk a régi időkről, tanulságul visszük ezt magunkkal, amikor a jövőre tekintünk. Velünk maradnak ők mindig, hiszen a szeretetet és a tiszteletet a halál és elvesztés sem képes semmissé tenni. Az űr helyét átveszi az emlékezés, a ki nem mondott szavak kimondatnak, az érzelmek és el nem mondott gondolatok elmondatnak, a szeretet átalakul. Habár fizikálisan nem tudjuk már kifejezni ezt elvesztett szeretetteink felé, szívünkben talál életet magának az emlék. Ott bent, ahol eddig üvöltött és tombolt a magány, helyet kap a remény. Szeretet és megbékélés lesz úrrá ott, ahol ridegség volt eddig. Velünk élnek ők tovább mozdulatainkban, gondolatainkban, onnan soha el nem veszíthetjük már őket, akiket annyira szerettünk még éltek. Az ünnepre készülés esetén új szokások keletkeznek, másként készülünk az ünnepekre. Talán másként szeretjük azokat, akikkel még van időnk, kimondjuk azt, amit eddig esetleg elszalasztottunk. Az idő halad és nem kímél. Lehetőséget ad annak, hogy szeressünk, közös élményeket szerezzünk, amikre majd később közösen emlékezhetünk. Az idő a bizonyítéka annak, hogy élünk.

Kellemes ünnepet!

Dr. Dorogi Márta
Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista

Megosztás

Megosztom ezt az oldalt.