Az Édesanyákat már az Ókorban is ünnepelték, de hazánkban csak közel 100 éve tartják hivatalosan az Anyák napját. Minden évben a május hónap első vasárnapja az Anyáké, Nagymamáké, Dédimamáké…

Ezerféleképpen megpróbálhatjuk definiálni az anya szó fogalmát, és ha megtesszük rájöhetünk,hogy az egyik legmélyebb tartalommal bíró szavunk.

Azon túl, hogy egyike ősi szavainknak még az uráli korszakból és meghatározza a nőnemű szülő kilétét, magában hordozza az életet adás, a hordozás, a védelmezés, a feltétel nélküli Szeretet, az elfogadás, az ősbizalom, a gondoskodás, a táplálás ezerarcú manifesztációját is.

Életünk során az Édesanyánkkal való kapcsolatunkban többféle veszteség – és/vagy változáshelyzet is megjelenhet. Életünk első nagy horderejű változása, amikor kiszakadunk éltető méhe öleléséből és a bent kintre változik. Erre ugyan nem emlékszünk tudatosan, de a születés folyamata életünk egyik legmeghatározóbb eseménye. A várandósság lefolyása, a születés körülményei mély és vegyes érzelmi töltetű nyomokat hagyhatnak bennünk és Édesanyánkban is egyaránt.

Az elkövetkezendő évek újabb és újabb elszakadásokat hordoznak magukban, mint az óvoda – vagy iskolakezdés, a felnőtté válás, a saját család alapítása, az elköltözés a szülői házból, stb. Ezek a helyzetek mindkét félnek megterhelőek lehetnek, ezért nagyon fontos, hogy megfelelően kezeljük őket. Fontos, hogy mindig mindenről beszéljünk egymással, megtervezzük az egyes életeseményeket és tegyünk említést arról is, hogy alakulhat másképp is.Életünk során általában nem sokszor beszélünk arról, hogy hogyan tovább akkor, ha valami mégsem úgy történik, ahogy elterveztük.

„… mert azt megtanultuk, hogyan szerezzünk meg valamit, de azt nem, vajon mit tegyünk, ha elveszítjük azt…” (J. W. James – R. Friedman: Gyógyulás a gyászból c. könyv)

A veszteség lehet egy élethelyzet megváltozása is, ami nem feltétlenül negatív. Lehet egy – az életünk addigi rendjét merőben átalakító – nagy horderejű változás. Hiszen életünk addigi rendszere abban a formában megszűnik, egy új valóság kezdődik. Ilyen lehet a szülővé válás folyamata is. Egy teljesen új élethelyzet, amire nem lehet tökéletesen felkészülni. Igaz?

Amikor dolgozom, mindig az első három legmeghatározóbb kapcsolat között említik az Édesanyjukkal való viszonyt. Akárhogy is alakul vagy alakult a kötődés, mély nyomokat hagyott bennünk. Ez a kapcsolat nők esetében meghatározza részben női mivoltuk megélését, férfiak esetében a keresett nő mintázatának bizonyos részleteit.

Életünk különböző fázisaiban különböző lehet a viszonyunk az Édesanyánkkal. Rengeteg érzés kifejezésre juthat ebben a kapcsolatban, hiszen ez az egyik legintimebb kötelékünk. De talán, ami a leggyakrabban feszültséghez vezet az az, hogy elfelejtjük, hogy Édesanyánk is ember, valakinek a gyermeke, valakinek az unokája és így tovább. Elvárások sorozatát vagyunk képesek Szüleink felé támasztani, de valójában nem feltétlenül látjuk Őket teljes egészükben. Pedig a Szülők nem csak szülők. Mint ahogy mi sem csak gyermekek vagyunk.

Számomra ez az Élet egyik legnagyobb leckéje. Látni az emberek több oldalát. Elfogadni másokat úgy, ahogy vannak anélkül, hogy szüntelen meg akarnám őket változtatni.

Ma, Anyák napján  gondold végig TE is az életedet és vizsgáld meg, hogy mi mindent köszönhetsz neki. Az életet mindenképp!

Biztosan vannak benned fájdalmak, haragok is talán, amiket hozzá kapcsolsz. Talán itt az ideje megbocsátani. Első lépésként kimondhatod magadnak: Megbocsátok! Vagy: Szeretnék megbocsátani! Ám, ha valami megbocsáthatatlannak tűnik, most az is elég, ha kimondod, elismerem, hogy ez fájdalmat okozott nekem.

A megbocsátással a neheztelésed és a szebb múlt iránti reményedet adod fel, de semmiképp sem jelenti azt, hogy felmented őt a felelősség alól. Magadért fontos lehet megtenni és, ha erre gondolsz, akkor képes lehetsz  rá. Még ha most nem is így érzed. A megbocsátásra neked van szükséged, nem pedig másnak.

Ha pedig olyan van, amit te sajnálsz édesanyáddal szemben, mert esetleg megbántottad őt ezt is érdemes végiggondolni.

Ha szükségét érzed, mondd el, hogy sajnálod , ha pedig módodban áll, kérdezd meg, hogy megölelheted-e és mondd el, hogy mennyire szereted őt!

Azokra is gondolunk, akik már elvesztették édesanyjukat vagy megszakadt a kapcsolatuk, esetleg soha nem is ismerték. Az ő számukra az anyák napja méginkább egy olyan alkalom, ahol szavakkal vagy anélkül, de sok vegyes érzés jelenhet meg. Hála, harag, köszönet és megbocsátás, büszkeség és életre szóló hiányok – a gyász egymásnak sokszor ellentmondó érzései. Fontos, hogy megengedjük magunknak az érzelmi igazságunk kifejeződését Anyák napja alkalmából, hogy gyógyulhasson a szívünk.

 

Veszprémi – Szuhánszki Ditta

Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista, Polgári búcsúztató

Kapcsolódó Facebook oldalak: @gyaszfeldolgozasditta @miskolcbucsu