Meglehet, hogy sokan nem emlékeznek az első óvodai napjukra vagy legelső tanítójukra, de szinte mindenki emlékszik az első találkozásra kedvencével. A napra, amikor minden megváltozott, amikor megkezdődik a nagy kaland. Állataink végig kísérnek bennünket akár egy, s van hogy másfél, két évtizeden át. Tanúi lesznek az iskolai éveknek, szakításnak, diplomaosztó ünnepségnek, házasságkötésnek, az örömteli gyermekvárásnak, sikereknek, számtalan kudarcnak, veszteségeinknek, átsírt éjszakának. Teljes értékű családtaggá válnak, velünk tartanak az utolsó lélegzetükig. Intenzív szeretet, mély kötődés jellemzi kapcsolatainkat kedvenceinkkel. A társállatok kedves, bátorító lénye segít legyőzni az élet kihívásait, ítélet nélküli jelenlétet biztosítanak az évek során, ami valljuk be, hatalmas ajándék. Azok, akik nem osztoztak kedvenceikkel a mindennapok búján, bánatán, s nem néztek mélyen a szemükbe, kevésbé értik ezt a fajta rajongást. A védtelen kisgyermekekhez hasonlóan, ahogy ők a szülőkre, nagymamákra és nagypapákra, az állatok gazdáikra vannak utalva. Ha megbetegednek, egészségi állapotuk megromlik, a tulajdonosok minden eszközükkel annak helyreállítására törekednek, s a gondoskodás ilyesfajta formája is közelebb viszi egymáshoz gazdát és állatát. A mélységeken és magasságokon osztoznak.
Társállataink halála elkerülhetetlen és fájdalmas történése az életünknek. A gyász olykor ijesztő és addig ismeretlen érzéseket szabadít fel bennünk, amelyek kontrollálatlan váltják egymást, mintha a hullámzó tengeren sodródnánk. Dühösek, búskomorak vagyunk, elveszettnek és magányosnak érezzük magunkat. A szeretett kedvenc hiánya, a ház üressége hatalmas fájdalommal jár. A veszteséget követő élethez való alkalmazkodás nagyon nehéz, fizikálisan és mentálisan is embert próbáló. Annak ellenére, hogy a kedvtelésből tartott állatok elvesztése iránti fájdalom ugyanolyan intenzív és hosszan elnyúló lehet, mint amikor egy az életünkben jelentős személy meghal, a gyászfolyamatunk egészen más. Hiányzik a társadalmi, szociális érzelmi támogatás.
A megküzdést, a gyászfeldolgozást nagyban nehezíti a kisállatveszteség fájdalmának jogfosztottsága, melynek következtében elszigetelődünk. A kéretlen megjegyzések úton és útfélen arcul ütnek, amellyel majd minden kedvencét gyászoló találkozott már. A már már szállóigévé vált “Csak egy kutya volt!”, “Az idő minden sebet begyógyít.”, “Majd lesz másik!”, “Tedd túl magad rajta!”
Ám számtalan ember életében egyetlen egy igaz és hű társ a kutya, cica, nyúl, hörcsög, bárány, ló, madár, akiről rutinszerűen éveken át gondoskodik, mindennapjaikba beleolvad, és nyújt erőt a másnaphoz. Szövetséget kötve állataikkal osztoznak titkainkon, feltétel nélküli szeretettel viseltetnek egymás iránt. Ezért is olyan pusztító a kisállat veszteség.
Az egyik legfontosabb lépés, hogy érvényt adjunk a bánatunknak, merjünk róla beszélni, hiszen a kisállat veszteségünk igaz, valódi! A miénk, az életünk, a történetünk része. Tanúbizonyosság az örök szeretetről és szövetségről, amelyet állatunkkal kötöttünk találkozásunk első percében. Az érzelmeink kifejezése és azok más által való befogadása katartikus lehet. Áldás, ha van a környezetünkben valaki, aki átkarol és megtart, amikor erőnk fogytán, miközben az üresség érzése közepette keressük a múltunk pillanatait; társállatunk hangját, az illatát, az érintését.
Segítség ebben a fájdalmas időszakban az is, ha csatlakozunk a közösségi médiában fellelhető veszteség támogatói (pl. facebook) csoport valamelyikéhez, ahol sorstársainkkal megoszthatjuk a gyász érzéseit, mesélhetünk kedvenceinkről, gondolatainkról, megéléseinkről, mindezt egy előítélet mentes, elfogadó környezetben. Bár ezeknek a csoportoknak szellemisége, biztonságos tere enyhít a fájdalmunkon, nem helyettesíti a szakszerű segítségnyújtást.
A Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista gyógyírt hoz el a gyászidőben. Mentőövet kínál, segít meglelni az erőforrásainkat, cselekvésprogram útján vezet végig bennünket a gyászúton a gyógyulás felé, míg nem új szokásainkat integráljuk kedvencünk nélküli életünkbe. Elengedjük a mélységes bánatot, s az állatunk iránt érzett szeretetbe kapaszkodva újra megtanulunk mosolyogni, boldognak lenni.
Onody Viktória
Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista
Facebook oldal: Petloss.hu – Kisállat veszteség és gyász
Tel.: +36 20 583 6655, E-mail: info@petloss.hu
