Ezúttal egyetlen, az életet döntően befolyásoló veszteséget szeretnék kiemelni a sorból. Ez pedig a pályaválasztás. Ez a kérdés mindannyiunkat érint, és meghatározó eseménye pályafutásunknak, akárcsak a költő József Attilának:

„Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura”

Miről szól József Attila története? Rólunk: Rólad és Rólam. Bármelyikünk életében lehet a pályánkkal kapcsolatos veszteség, ami ráadásul rárakódik, hozzáadódik további veszteségeinkhez.  A kérdés az, mit kezdünk velük? Életünk feldolgozatlan veszteségei testi-lelki egészségkárosító hatással bírnak. Akarunk ezekkel együtt élni? Nézzük meg József Attila életét kicsit ebből a szemszögből.

József Attila 1905-ben született, egy hatgyermekes család legkisebb gyermekeként. Három testvére még az ő születése előtt meghalt. Csupán hároméves volt, amikor Édesapja először azért, hogy szerencsét próbáljon, majd végleg magára hagyta a családját. Mivel Édesanyja nagy erőfeszítések árán sem tudta biztosítani gyermekei alapvető szükségleteit, Attila és fiatalabb nővére nevelőszülőkhöz került. Egy alkalommal nevelőszülei, füle hallatára állapították meg a szomszédokkal való tanácskozás után, hogy „Attila név nincsen”. Ez számára azt jelentette, hogy a létezését kérdőjelezik meg. Innentől kezdve Pistának szólították. Így nagy jelentőséggel bírt számára Attiláról, a hun vezérről szóló olvasmányok felfedezése. Ezek a legendák felkeltették érdeklődését az irodalom iránt, és segítettek megerősíteni identitástudatát.

Édesanyja 1919 decemberében hosszan tartó súlyos betegség következtében hunyt el. E veszteség a korábbi veszteségre épülve élete meghatározó élményévé vált. Költészetében is mély nyomot hagyott. Magyar-francia-filozófia szakra iratkozott be a Szegedi Egyetem Bölcsészeti Karára. Azonban Horger Antal professzor, akinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznia, magához hívatta, s két tanú előtt kijelentette, hogy belőle, míg ő él, soha nem lesz középiskolai tanár. Mert „olyan emberre ki ilyen verseket ír” (utalva ezzel a Tiszta szívvel című versére) elé tárva a Szeged c. lap egyik példányát, „nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését”. Horger Antal fenyegetésére gondolva sosem tett tanári vizsgát. Azt hitte, úgyse kapna állást.

József Attilában mély nyomokat hagyott ez az esemény is. Hosszú évek múlva is ott élt benne pályaválasztásának sikertelensége miatt érzett fájdalmának feldolgozatlan gyásza. Erről tanúskodik a Születésnapomra című verse. Arról a fájdalomról, ami még évek múltán sem csillapodott. Tudjuk, hogy a legfejlettebb elhárító mechanizmus a humor. Ennek eszközével él itt ebben a versben. De az idő múlása és az, hogy költő lett belőle sem tudta begyógyítani azt a sebet, hogy ő tanár szeretett volna lenni. Hiába, hogy csodálatos költeményeket írhatott, nagy tömegekhez szólhatott és elismerték.

Talán mi is ismerünk a környezetünkben olyat, aki nem lehetett az, ami szeretett volna. S egy életen át meséli, hogy pl. orvos szerettem volna lenni, egyetlen ponton múlt, hogy felvegyenek az orvosira, így lettem lelkipásztor. Vagy történeteket arról, hogy maguk a szülők hogyan álltak akár gyermekük elképzelt pályaválasztása útjába, s nem lehetett a fiúkból pl. focista, s fordult el a fiú annyira a futballtól, hogy már a tévében sem tudja megnézni a közvetítéseket. Nem is beszélve arról, hogy olyan törések, szakadások történhetnek ez által a szülők és gyermekeik között, úgy megromolhat a kapcsolat, amely életük végéig is eltarthat, hogy még a halálos ágyon sem tudják egymás felé kimondani: „Sajnálom” és „Megbocsátom”.

Az is lehet, József Attila történetében magunkra ismerünk…

Vagy éppen hálát adunk azért, hogy voltak, akik támogattak minket az álmunk megvalósulásában…

Milyen tanulságul szolgálhatnak mindezek a számunkra?

• Szülőként vagy pedagógusként bölcsen támogassuk a ránk bízottakat élethivatásuk megtalálásában, ne akadályozzuk annak elérésében őket.
• Fel lehet dolgozni veszteségeinket. Nem kell egész életen át cipelnünk azok fájdalmát. Ki lehet fejeznünk a másik felé, ha megbántottuk, és bocsánatot lehet adni a másiknak. Így lehet boldog és felszabadult az életünk.
• Veszteségeink feldolgozásában pusztán az idő múlása nem segít. Tennünk kell érte. Ha egyedül nem megy, segítséget lehet kérni.

Daniné Biró Éva
Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista,
Kórházlelkész, Mentálhigiénés szakember
https://daninebiroeva.hu

Facebook oldal:
https://www.facebook.com/daninebiroevagyaszfeldolgozas

Minden, ami gyászfeldolgozás

#pályaválasztás #feldolgozatlangyász
#gyászfeldolgozás #gyászfeldolgozásmódszer