Nem csak halálesetet követően megyünk gyászfolyamaton keresztül, hanem minden olyan krízis esetén, amely során előre nem látható, váratlan veszteség, hirtelen bekövetkező változás történik az ember életében. Ilyen esemény lehet például a válás, munkahelyváltás, különböző súlyos, krónikus betegség, munkanélkülivé válás, migráció, egzisztenciális veszteség és ebbe a fogalomkörbe tartozik az élsportolói karrier befejezése is. Annak ellenére, hogy a változás lehet egy jobb korszak kezdete, ugyanúgy magában hordozza az egykori élsportoló számára a veszteség élményét is.
Az élsport sok sportoló számára foglalkozás, karriereszköz. Az élsportolók életének a részét képezi az éveken keresztül befektetett több ezer edzéssel eltöltött óra, az őket körülvevő sportszakemberek, a szakmai stáb, az egész sportszervezet, a szurkolók, valamint a szponzorok is. Amikor egy sportkarrier véget ér, lezárul egy olyan korszak, amely során hosszú időn keresztül egy sportoló a kialakított rutin alapján, saját fizikai- és pszichés fejlesztésén, egyedi közegben tevékenykedik. Ezen hosszú időszak során formálódik a sportolói identitása, amely elválaszthatatlan magától a sportoló egyéntől, és szoros kapcsolatban van az énképével. Egy sportoló minél magasabb szinten sportol, annál erősebb a sportolói identitása. Ez egy fontos tényező az élsportban, hiszen ennek köszönhetően lesz egy sportoló elkötelezett, veszi komolyan a felkészüléseket, megmérettetéseket, tehát válik magabiztossá. A szakemberek ugyanakkor egyetértenek abban, hogy minél erősebb a sportolói identitás, annál több probléma merülhet fel a sportolói karrier lezárása alatt és után.
Minden karrier lezárása magában hordozza a krízis vagy a megnyugvás lehetőségét, de akár mindkettőt is egyszerre. Az, hogy melyik a dominánsabb, leginkább attól függ, hogy a sportoló milyen módon észleli a sportolás lezárulásának körülményeit. Tehát fontos szempont, hogy a pályafutás lezárása önkéntes döntés volt-e, vagy a sportolón kívül álló tényezők okozták a sportpályafutás befejezését. Ha egy sportoló saját elhatározásából fakadóan hagyja abba karrierjét, úgy érezheti, hogy a kezében van az élete irányítása, így jobban tudja mozgósítani erőforrásait a pályaváltásra. Amennyiben úgy gondolja, hogy rajta kívülálló okok vezettek a sportpályafutás – akár hirtelen bekövetkező – befejezéséhez, úgy több nehézséggel kerülhet szembe a lezárást követően. Súlyosabb esetekben az egzisztencia- és identitásvesztésből fakadó átmeneti függőség, evészavar is kialakulhat.
A sportkarrier befejezése nem kizárólag a felnőtt korosztályt érinti, sok élsportoló fiatal a sportpályafutását idő előtt kényszerül befejezni. Az okok többfélék lehetnek, kapcsolódhatnak magához az adott sportághoz, de a sporttól független tényezők is szerepet játszhatnak, mint például a családi viszonyok vagy az anyagi helyzet megváltozása, munkahely-, lakóhely-, iskolaváltás vagy a társas közeg befolyása.
A kutatások alapján az alábbi hét tényező szerepet játszik a sportkarrier lezárásában:
- Van-e olyan új fókuszuk, amely új, nem a sporthoz kapcsolódó célokat jelenthetnek számukra.
- Elérték-e a sportban azt az eredményt, amire vágytak vagy képeseket voltak rá.
- Van-e konfrontációjuk az edzőjükkel.
- Van-e sérülésük vagy egészségügyi problémájuk.
- Van-e olyan politikai, egyesületi, sportszövetségi probléma és/vagy döntéshelyzet, amely hatással van a karrierváltásra.
- Vannak-e a sportolónak anyagi gondjai a váltás után.
- Elveszítik-e a sporttársaik közösségi támogatását.
Elmondható, hogy a sportkarrier lezárulásával – függetlenül attól, hogy tervezett volt-e vagy sem a befejezés – a sportoló egy fontos életciklusa is egyúttal végetér. A visszavonulás olyan változás, amely kihat az érzelmi-, a kognitív és a viselkedéses tényezőkre, így minden olyan esetben, ahol a karrier hirtelen lezárult, a támogató szociális közegnek (család, barát, edzők, egyesület, régi edzőpartnerek) és a segítő foglalkozású szakembereknek nagy szerepük van.
A sportolónak a kudarcok után történő gyors pszichés talpraállása az, ami meghatározhatja nem csak a sportban, hanem az élet minden területén fellépő változásokhoz történő alkalmazkodás minőségét. Az éveken át versenyszerűen egyéni- vagy csapatsportot űzők értékes, egyéni megküzdési stratégiákat alakítanak ki önmaguk számára, és sok olyan pozitív jellemvonásokkal gazdagodnak, amelyeket a későbbiek során, civil életükben is hasznosítani tudnak. Ezen erőforrások mozgósításához és a civil életre való átállásra szükség van az élsportolói időszak érzelmi feldolgozására és lezárására, amely folyamatban a Gyászfeldogozás MódszerÒ is hatékony segítséget tud nyújtani.
Moravcsik-Fecskés Orsolya (sport szakpszichológus-jelölt, Gyászfeldolgozás MódszerÒ Specialista)