A járvány, a korlátozások és azok következményei lassan tizedik hónapja tépázzák az idegeinket. Minden bizonytalan és mindenki nyugtalan. A naptár szerint mindjárt itt a karácsony. A többség még mindig próbál úgy tenni, mintha semmi nem változott volna, és makacsul hinni abban, hogy hamarosan újra minden a régi lesz. Mert a visszafordíthatatlant nehéz elfogadni. Az utcák és a terek ünnepi fényárban úsznak, szikráznak a díszek, csillognak a kirakatok, csupán az emberek hiányoznak a pompás színpadról. Hidegnek tűnik most ez ragyogás azok számára, akik zaklatottak, annak szívét sem melengeti, aki elvesztette egy közeli hozzátartozóját, barátját, munkatársát, a családtagként szeretett kisállatát, vagy épp az egészségét, a munkáját, az otthonát, a bizalmát, a hitét, a biztonságát, a célját, az álmát, a vágyát, minden reményét, az életkedvét. Nehéz volt ez az év nagyon sokunk számára.

Minden olyan veszteséggel, ami után végérvényesen megváltozik az életünk, elindul a gyászfolyamat. Fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert a feldolgozatlan gyász halmozódik, és olyan akár a jéghegy, amelynek kilenctized része a vízfelszín alatt rejtőzik, és a valódi tömegével csak akkor szembesülünk, amikor – a jéghegy csúcsának tekinthető – friss veszteség súlyától váratlanul összeroppanunk.

A Gyászfeldolgozás Módszer nem tanácsadás, nem terápia, nem valamiféle alternatív gyógymód, hanem egy  strukturált cselekvésprogram, egymásra épülő gyakorlatokat és feladatokat tartalmazó, mindenki számára járható út, ami során elsősorban a szívünkkel dolgozunk. A gyászolónak ugyanis a szíve tört össze, nem az értelme hagyta cserben.

A saját életünkben és a gyászolókkal való munkánk során újra és újra azt tapasztaljuk, hogy a veszteségeket kísérő lelki súlyokat nem szabad lebecsülni. Ha az érzelmekkel, azok elfojtásával már nem tudunk egyedül megküzdeni, segítséget kell kérni, mert a harag, a neheztelés, az önvád, az önbizalomvesztés  vagy az önsajnálat ezzel a tudományosan igazolt módszerrel feltárható, elengedhető.

„A Gyászfeldolgozás Módszer olyan eszköz, amelyet már gyermekként meg kellett volna kapnunk, és amelyet akár rögtön használni tudunk, ha valamilyen veszteség ér bennünket. A módszer birtokában kevésbé érezzük magunkat védtelennek az ismeretlen, de veszteségeket sajnos egészen biztosan tartogató jövő miatt. Tudni fogjuk, mit kell tennünk, hogy meggyógyítsuk összetört szívünket, ami lehetővé teszi, hogy minden kapcsolatunkban száz százalékig jelen tudjunk lenni, és merjünk olyan nagyon szeretni, amennyire csak lehet.”

(J. W. James és Russell Friedman: Gyógyulás a gyászból)

Nyugodt, megbékélt szívet és szeretetteljes karácsonyt kívánunk mindenkinek!